Kezdjük azzal, hogy ma azzal jöttem haza, hogy soha többé nem vagyok hajlandó vásárolni! A héten harmadszor voltam, és szinte fáj, amikor fizetek. Jó, oké, mindketten itthon vagyunk, és háztartást vezetek, de ez már azért túlzás.
Idóta bevásárlóközpontban bóklászni idióta emberek között, és még én fizetek érte!
Ráadásul el is felejtettem dolgokat.
És amilyen vagyok, nem, nem megyek vissza már a boltajtóból sem érte.
Ezzel viszont elértem, hogy hazáig jól felhúztam magam rajta.
Hozzájött, hogy ma a szokásosnál is extrémebb módon fáj a vállam és a nyakam. Erős kombináció ez, majdnem hisztis lettem tőle.
A vége az lett, hogy elugrottam egy közelebbi boltba, ahova amúgy nem szeretek járni, mert szinte semmi sincs. Menetközben felvettem egy stoppos fiúcskát, aki lekéste a buszt, amivel a focimeccsére ment volna, és így nekivágott a 16 kilométeres távnak. Azt hiszem, én 90 évesen sem fogom tudni megszokni, ha nekem csókolommal köszönnek.
A mai nap tanulsága, hogy kertfüggő vagyok: miután nem találtam az uborkamagokat, palántákat vettem; s nem tudtam megállni, hogy ne vegyek mellé még paradicsompalántát.
Ne kérdezzétek, hova teszem le.
Azon is gondolkodtam ma, hogy én most szeretek itthon lenni. Ezt sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom érezni. Persze néha beüt az engem!? eltartanak!? érzés, de a babám mindig megnyugtat.
De alapjában véve jó itthon lenni, főzőcskézni, kertészkedni, kOtyázni. Lehet, túl sok(k) volt az utolsó 2 év annál a cégnél stresszileg, még nem tanulmányoztam ki teljesen a lelkemet ezzel kapcsolatban.
Mondjuk egyelőre nem fenyeget a munkahely-találás, még hirdetések is alig vannak.
Idóta bevásárlóközpontban bóklászni idióta emberek között, és még én fizetek érte!
Ráadásul el is felejtettem dolgokat.
És amilyen vagyok, nem, nem megyek vissza már a boltajtóból sem érte.
Ezzel viszont elértem, hogy hazáig jól felhúztam magam rajta.
Hozzájött, hogy ma a szokásosnál is extrémebb módon fáj a vállam és a nyakam. Erős kombináció ez, majdnem hisztis lettem tőle.
A vége az lett, hogy elugrottam egy közelebbi boltba, ahova amúgy nem szeretek járni, mert szinte semmi sincs. Menetközben felvettem egy stoppos fiúcskát, aki lekéste a buszt, amivel a focimeccsére ment volna, és így nekivágott a 16 kilométeres távnak. Azt hiszem, én 90 évesen sem fogom tudni megszokni, ha nekem csókolommal köszönnek.
A mai nap tanulsága, hogy kertfüggő vagyok: miután nem találtam az uborkamagokat, palántákat vettem; s nem tudtam megállni, hogy ne vegyek mellé még paradicsompalántát.
Ne kérdezzétek, hova teszem le.
Azon is gondolkodtam ma, hogy én most szeretek itthon lenni. Ezt sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom érezni. Persze néha beüt az engem!? eltartanak!? érzés, de a babám mindig megnyugtat.
De alapjában véve jó itthon lenni, főzőcskézni, kertészkedni, kOtyázni. Lehet, túl sok(k) volt az utolsó 2 év annál a cégnél stresszileg, még nem tanulmányoztam ki teljesen a lelkemet ezzel kapcsolatban.
Mondjuk egyelőre nem fenyeget a munkahely-találás, még hirdetések is alig vannak.
3 megjegyzés:
A bevásárlással kapcsolatban magam is így érzek. Sosem gondoltam, hogy egyszer listát fogok írni, de muszáj. Hogy egy héten, egynél több "élmény" ne érjen..
Otthon kertészkedés, tevés-vevés, palántázás, az meg maga az élet! Picit irígykedek most, jó? :)
Nálunk LK az, aki ésszerű gátat szab a telepítéseknek. Ha rajtam múlna, már vegyes képet mutatna a kert, félig veteményes-ültetvény-félig brazíliai dzsungel képében... és akkor ötleteim még mindig lennének!
Tudod, hiába írok listát, ha már eleve arról lehagyok dolgokat.
irigykedj csak, vagy inkább ne, hanem gyertek.
Hálistennek konszenzus van a kertet illetőleg, és az őrültségeimet -ha a plusz paradicsomok azok- is elnézően veszi tudomásul.
Ha meg vaklamelyikünk mást akar, akkor megbeszélés van, és az alapján döntünk.
Habár 1800 nm-rel azért könnyebb a dolog, van hely.
Bizonyos aspektusból.
Másikból meg nincs, mert annyi tervünk van.
Ami a sajnos, hogy ideiglenesen meg kell alkudnunk, pl a csirkék meg nyulak helyét illetően, de ha több pénzünk lesz, ez is változik.
Július közepétől aug közepéig oviszünet, akkortájt beilleszteném a táncrendembe a vizitet :))
És viszem a babarózsát is :))
Konszenzus itt is van, hál' Istennek nem diktatórikus, hanem inkább matriarcho-demokratikus növénytelepítési rendszer van. De én képes vagyok olyan növényekbe is beleszeretni, ami nem fér a 300nm-nyi kertecskénkbe..
szoktunk pityeregni,hogy "hejjde-tennénk-spenótot, zöldborsót, zöldbabot-répát-stb." csak nincs hova.. :)
Megjegyzés küldése