Kettőszáznegyvenkettő

Hol tartottam?

Nemtom.

Azt tudom, hogy majdnem kész a kert. Ma elvetettem a peronoszpórában elpusztult spenót helyett az új-zélandi spenótot, a kabakosokat (mindenféle tökök és dinnyék). Tegnap a fűszernövényeket. Múlt héten meg a palántákat. (Paradicsomültetvénylesz, je.)Már nincs hely a veteményesben, pedig lennének még ötleteim.

Mondjuk így sem győzöm a gyomlálást derékkal meg seggel.

Gyönyörű a saláta, a retket már régen esszük, a spenót jó volt, míg meg nem betegedett. Már dagadnak a sárgarépák a föld alatt, ma nagyjából kiegyeltem őket. Virágzik a borsó, bár a múltkori szél megfektette őket.

Ma locsolnunk is kellett, itt nem esett akkora nagy eső.

Szépen növekszik a hurma, amit névnapomra kaptam, a meggyet félig leverte a szél. A barackot mindet leverte a szél, ami még maradt a moníliától. A monília elleni permetezéssel barackügyben elmaradtunk, szilvaügyben viszont nem, végre nagy számmal akadnak kis szilvácskák a fákon,

A fügék mind kihajtottak, túlélték a takarásban ezt a kemény telet. Kitettem iskolába a benti két hajtatott fügét, babért és jégcitromot.

Kiderült, hogy a gyönyörű virágú bokrunk rózsalonc, a kapott sárgalabdás meg lantana. Tökjó.

Holnap kapunk még virágot, de nem tudom, miket.

A kerítéshatáron levő szép fehér virágú meg jázmin. Már kunyiztam a szomszédtól belőle, persze nem árultam el, hogy mi az, ő meg nem tudja.