Kettőszázharmincöt

Hétfőn Lolát sürgőssel hurcoltam az orvoshoz, mert délelőtt lejött a fejéről a var, viszont délutánra véresre vakarta az egészet, plusz a pofija bal oldalát, és a füle tövéből a szőrt. Azt még mindig nem tudjuk, mitől van, az orvos ekcémát tippel, kapott gyógyszer injekcióban, meg valami kenőcsöt. Állítólag egy hét alatt hat, ha nem, akkor tévedett. Az orvos.
Színésznő lelkem (alias Pöndör Panni, vidéki naiva) élvezi, hogy gyakrabban járhat ki, tegnap ásott. Ismét. (Mikor nem?) Kószapocok után (gugli az én barátom, kidobta, hogy nem fődikutya ásik itt nálunk, hanem valószínűleg kószapocok - csak a neve ilyen kis édes), a végén talált is egyet. Egy hullát, a vízben fulladhatott meg, ami befolyt a járataiba. Babám szerint nem kószapocok, hanem patkány. Nekem mindegy. Ilyen apróságokon mi nem vitatkozunk (nagy dolgok meg nincsenek).

A Lola általi ágyra felugrást roppant gyorsan megoldottuk: egyik éjjel volt olyan pimasz, hogy feljött, én éppen csak eszméltem rá, és máris akkorát koppant földön, hogy csak lestem, a babám úgy le....hát hogyan mondjam, levágta az ágyról, hogy azóta szinte rá sem néz az ágyra. Azóta az én kis kOtyám talán még illetődöttebb ilyen ügyekben. Mert amúgy kergebirka. Látnotok kéne, de tényleg. Imádnivaló.

Végre szakítottunk rá időt, és elintéztük a telefonkérdést az illetékesnél, úgyhogy váltottunk csomagot (olcsóbbra) és igényeltünk ingyenes-egymás-hívási opciót. Mellékesen vettünk hozzá telefonokat is. Ideje volt, az elmúlt években mindketten cégeset használtunk, azokat vissza kellett adni, a sajátok meg szegények már az utolsókat rúgták. Nem voltak rosszak, a Nokiák sosem romlanak el, de egyrészt szutyokul néztek már ki, másrészt meg változtak az igényeink. Úgyhogy most van nekem csecse érintőképernyős. Nem mintha tárgybuzi lennék, mert nem, de ez vonzott, és bizony élvezem. Főleg hogy piszok olcsó volt.

A tegnapi nap sem volt eseménytelen. Babám reggel észlelte, hogy csöpög a csap, mondta is. Mondom, ja láttam, szar egy konstrukció (ócsó vót), majd ha megadja magát, érvényesítjük a garanciát. Aztán délelőtt látom ám, hogy eléggé folyik a csöpögés helyett, és nem csak úgy, hanem a csőnél. Közelebb hajolva láttam, hogy enyhén spriccel is (én azt hittem, a kifolyónyíláson, vagy hogy hívják, csöpög, de ott abbahagyta). Mivel a szerelőt (ugye tudjuk, hogy két hónapja szerelték fel) nem értem el, és a babám sem, átjött az apukája. Babámé, nem a szerelőé. Szétszedte és kiderült, hogy a falból kijövő eszköz (valami exszel kezdődő táncolós neve van, nem "ilyen ferde l..asz"), amin ilyen kis menetek vannak, na a menetek között kezdett el kilyukadni, ívben, mint a kerti locsolók. Olyan mélyre volt vésve a menet, hogy átlyukadt. Már kezdtem volna szidni a szerelőt, mikor mondják, hogy ez a csaphoz volt (ócsó vót, mondom).
Ne vegyetek túl ócsó dógokat. Aszondom.

Ja, meg a hajam is levágattam. Nem volt való nekem az orosz kémnő. Így sokkal szebb vagyok. (Tettem a ziwiwire képet)

A babám azt mondta az imént "ha kapok otthon ebédet, hazamegyek".
Nem kap. Nem mondta reggel, hogy ebédre jönne. Mindig megkérdem.
Azért hazajön?