Százkilencvennyolc

Reggeli előtt sétáltunk az erdőben. Lola eleinte farokbehúzva szaglászott, majd farokfelvágva rohangált jobbra meg balra meg keresztül a vaddisznócsapásokban meggyűlt vízen és sáron át. Persze mocskos kis malac módra végezte, mert neki vállig meg hasig ér minden.
Szedtünk medvehagymát* a tojássalátába. Meg a krumplis pogácsába.
Aztán nekiálltunk veteményezni, fóliás módszerrel. Mivel ezer éve nem volt feltörve ez a föld és a füvet és gyomokat képtelenség lenne kordában tartani, ezért a vetemény alá fóliát fektettünk. Jó módszer ez, ha bokornövényt ültet az ember, csak egy lyukat kell fúrni, de a sorba vetésnél bizony felhajtódik a fólia, és nincs annyi föld, amivel le tudod rögzíteni. Azt hittem, estére végzünk a harmadával, de nem sikerült.
Este még megcsináltam a babám unokahúgának szülinapjára a tortát, a bevonatot holnap teszem rá.
Hulla fáradt vagyok.

*Finom, de nem tudom, mire a felhajtás, snidling íze van.