Kettőszáznyolc


Mindennel játszik, kedvence az asztali foci golyója, kedvencem az asztali foci golyója, mert pattanik, és nem nekem kell eldobni, és nem jön félpercenként a lábamra támaszkodva, akár menetközben, hogy majd' rálépek, antikedvencem az asztali foci golyója, mert kicsi, és minden alá begurul és beszorul és nem tudja kivenni, és nekünk kell kivenni, és este is begurult a fésülködőasztal alá, sokadszorra, és nyüszített, és tolta be magát utána, és dugta a fejét, és én már vizionáltam, hogy be fog szorulni a feje, és akkor majd megemeljük, és nehéz lesz, és véletlenül ráejtjük a fejére, és akkor összetörik a feje, és akkor tényleg beszorult a feje, és én akkorát kiáltottam ijedtemben, hogy hirtelen mégis kihúzta és nézett értetlenül, mi bajom.

3 megjegyzés:

Macsek írta...

Tisztára mint egy kisgyerek, mi? :D:D
Teniszlabda nem lenne jó ugyanerre a célra? nehezebben gurul be bármi alá és pattan(ik) az is!

Sheila G. írta...

Igen, pontosan úgy érzem magam, mintha ismét lenne egy kisgyerekem:)

Tinkmara írta...

Jaj, de édes! Úgy szeretnék egy kutyust. De most cica, papagáj van, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. De úgy nem halhatok meg, hogy nem volt kutyám. (lovam) :))