Kettőszázkettő

Ma Döme éttermében ebédeltünk, a nagy ügyintézés közepette. Szinte mindent elintéztünk, kivéve a lakcímkártyát, mert azt ott nem lehet, csak a helyi jegyzőnél. Falu* ez, nem szarral gurigáznak(szmájli). Nos, a savanyú erős leves egyszerűen tökéletes. Az illatos kacsa a leves után kissé íztelennek tűnt számomra (értsd fűszertelen), de jó volt, a rizs tökéletesen ragacsos, az étlap hossszú, nagyon hossssssszú, az árak pedig a pesti kínai büféihez közelítenek.
Az étel gyorsan készült, egyedül voltunk az étteremben. Nem unatkoztunk, míg kihozták, a gyorsaság miatt sem, a pincér is beszélgetős volt, és a babám is elemében volt. Így tudtam meg, hogy igazából itt is előre megfőznek mindent. A hangok csak azért vannak, hogy ne halljuk meg a mikró csengetését, és külön gondoltak még arra is, hogy gőzeffekteket kreáljanak, hogy valósághű legyen a dolog.

Na, viszont szavazni nem fogok tudni, helyi lakcím hiányában, úgyhogy ügyesek legyetek.

*község. amúgy.

Nincsenek megjegyzések: