Százkilencven

Jó hír, hogy tegnap végre nekiálltak az emberek a fürdőszoba(szerűség) elkészítéséhez. Lesz melegvíz a csapból. Megjegyzem, nem szeretnék fejlődő országban élni, elkényelmesedtem a civilizációban. Bár a gyerekkori emlékek visszajönnek, mit hogyan lehet csinálni, de azért nem egy egyszerű dolog.
Ami hihetetlen, mennyire pörögnek a dolgok. Gondolni sem mertem volna. Az ágyás felszántva, ma még fel kell hívnom a Gézát, hogy boronálja el (vagy hogy hívják a műveletet), és aztán mehetnek a helybe vetendő növények. A magvetéseim kezdenek kicsírázni, a káposztafélék a leggyorsabbak, a paradicsomok még szarnak a világra. Sok paradicsom lesz, rengeteg. Muszáj, nagyon szeretjük, és aszalni is készülünk. Ha sikerül, lesz eladó is, olcsóbban, mint a boltban (sic).
Kaptunk ribizlitöveket, az is elültetve, meg valami jostának nevezett bogyós valamit is, én csak jóskának hívom. Az egyetlen rebarbarát három részre szedtem szét, még él. De belőle is vetettem újat. Ettetek már rebarbarás piskótát?
Kitakartam a fügéket, úgy tűnik pár életben maradt, a télen gyökereztetetteket is nemsokára kiültetem.
A babérom is elkezdett újra hajtani, bár ő beijesztett a költözés előtt, amikor eldobta az egyetlenke hajtását, úgyhogy mihelyst sztenderd jó idő lesz, megy ki a kertbe.
Leanderek már kiköltöztetve, hajtanak, mintha muszáj lenne.
Vettem két tő futórózsát a szupermarketben, pirosat és fehéret, kitettük az előkertbe, szintén nőnek, mint a bolondgomba.
Ma este már igaziból fürdünk, hétvégén felkerül az ideiglenes padló is, és ezzel jó lesz nyárig. legalábbis egyelőre akkorra tervezzük a véglegesítést. Egyelőre.
És még csak három hete lakunk itt. Összesítve minden úgy (ha nem még jobban) halad, mint terveztük.