Százhetvenöt

Kábé két héttel azelőtt merült le a duracell, mint kellett volna. Mindkettőnknél. Már tényleg csak a robotpilóta megy előre. Bár javasoltam babámnak, hogy cseréljünk, én megyek ordítozni a melósokkal, ő meg ügyintézzen. Most úgy tűnhet, mintha annyit járnék hivatalba, de nem. Mindössze relatív. Már agyban lefáraszt a dolog. Nem sok, de több annál, mint amennyit én ebből el tudok viselni. A lakcímemet már ott fogom, mert itt képtelen vagyok rávenni magam, hogy ott ücsörögjek fél napot.
A UPC több mint ötvenezer lesz, ha nem tudom elpasszolni, felfüggesztetem - remélem, lehet telefonon.
Vidékre kéne szervezni internetet, de bizonyos szolgáltatók egyeduralkodóak, így ha van is már, az is tőle veszi. Így lehetséges az, hogy 15 MB-et fizetsz, de 1500 kB-et garantálnak. Mondja Maaaagit, nóóómáááliiis? Mindenesetre megpróbáltam. Hívtam őket kétszer, fél órát várakoztam a telefonban, és nem került elő élő ember. Bementünk egy Tpontba, vártunk húsz percet, és kifogtuk a legmíszebb picsát, aki csak létezik a földön. De még ha tudott volna valamit. Elgagyogta, mi mennyibe kerül. Mondom, ezt mind tudom a honlapjukról, azt mesélje, mit lehet oda telepíteni. Ő nem tudja. Mondom, volt valamikor telefon (nem, nem ő kérdez rá). Ja akkor lehet, hogy lehet dsl-t. Ez mennyire biztos? Nem tudja. Hát lehet, hogy lehet. Na, most sem tudunk többet. Kérdezem a garantált sávszélt. Nem tudja, csak a prospektust mutogatja. Ismételten elmondom, ne mutogassa, ezt mind tudom. Azt mondja meg, mit tudnak oda hozni. Nem tudja, de ip tévét igen. Na mondom, másik kérdés: az ip tévé mennyire fogja le a sávszélt? Nem tudja. Megkérdezné?? Itt már kezdek határozottan ideges lenni.
Megkérdezne egy hozzáértőt? (Nem, nem ő ajánlja fel) Duzzogva hátramegy. Kijön. Hát izé, azt mondják valahogy máshogy megy a tévé, és szerintük nem fogja a sávszélt. Szerintük nem, érted, szerintük?! Mit csinált ez hátul, kezet mosott??
Na itt jöttünk el. És ennek bazmeg munkája van. Ja nem, állása. Mert ez munka, ez lófasz.
A digib nem jutunk be, mert okos nyitvatartás van. Kérdezzük telefonon. Nem tudnak válaszolni. Az invitel elhajt, a T hálózatán szolgáltat.
Hívjuk a T-t telefonon ismét, félóra, nem veszik fel.
Itt feladtuk tegnap este, nesze neked vidékfejlesztés, vegyünk egy sticket, amivel edge-en csigáznak a bitek, hogy tudjunk dolgozni?
Ez már hab volt a tortán, a reggelem jobban indult. Jobban, értsd úgy. Retrofílinges 3 napos rendszertelepítés után sikerült benyalnom valami vírust a gépre (hozzáteszem, egyik gépemen sem láttam vírust, minimum tíz éve), megdöglött az egész. Nagyjából este féltizenegy lett, mire leirtottuk, de ezt nem kívánom senkinek. Ha a Secirití Toolt látjátok a gépen, szaladjatok jó messzire.
Dolgozni sem tudtam egész nap, még ha akartam is volna. Erőm sem volt hozzá.
Olyan kulturális sokkot kaptam. Amúgy is szociális fóbiám van, erre egy csomó emberbe botlom az állatkórházban, amikor elviszem Lolát oltásra. És ezek beszélgetni akarnak! Egyszerre mind! A vén hölgyek lekutyulizzák meg az orrát pöckölgetik!
És nem vonulhatsz el egy sarokba, csendben, mert a kutyatartók egy kaszt, egy közösség. És azok beszélgetnek egymással. A kutyát sem érdekelte, hogy én nem akarom, úgyhogy jó pofát kellett vágnom. Ott smúzoltam kényszeredetten egy órán keresztül.
Esküszöm, ha lett volna rá lehetőségem, az úthengert választom, az nem viselt volna meg ennyire!