Olyan elkeserítő, folyton csalódom az emberekben. Éveket tesznek tönkre. A lakástulajdonos is ebben a körben van, a tegnapi vízszereléssel, mert majd telefonál, hogy mikor jönnek (faszér' nem ért ez rá jövőhéten, amikor már nem vagyunk??), aztán egyszercsak csöngetnek, amikor a fürdőkádban hempergek végre, persze nem telefonált előtte. Ebben a körben van az exem is, már tíz éve, de tényleg, miért nem lehet engem elfelejteni, lezárni, el vagyok menve, meghaltam, és vidéken vagyok eltemetve, de nem, mindenáron megbánatja velem azt a sok évet, és mindent, és mindent. És már ebben a körben van péterbarátom is, mióta megnősült, azóta sokkal idiótább lett és sokkal önzőbb, és képes olyat mondani, hogy a jack russel egy idegbeteg kutya, hát idegbeteg az ő édes felmenője, az.
Mindenki bekaphatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése