Százötvenöt

Sokszor érzem azt, hogy az orvosok nem értenek semmihez, csak néha beletalálnak. Talán ezért kedvelem a hauzt: egyrészt bizonyságot ad erre az elméletemre, másrészt mégis meggyógyítja az embereket.
Azt már kevésbé kedvelem, amikor ez az én életemben játszódik. Mint amikor másfél évig vizsgálták a köhögésem, gyógyszerekkel kezelték "nem látok semmit, de azért szedje be ezt", mire véletlenül eszébe jutott valakinek, hogy hátha reflux. Az volt. (Megjegyzem, azóta izgatja a fantáziámat a tüdőgyógyásznál látott, oda nem való mozgó árnyék a lapockám környékén, de ezzel egyedül vagyok, az orvosokat hidegen hagyja. Itt láttam egyébként a második legkisebb -egészséges- embert, a másik százötven centis emberke anno a bőrgyógyászom volt, aki ülve magasabb volt, mint állva. Az én száznyolcvan centimmel érdekes érzés ez.)
Most meg ott tartunk, hogy azt mondja a háziorvos, nézzük meg ezt az arcpírt, vérvizsgálat, satöbbi, "ó, nézzük csak, megint alacsony a hemoglobinja/vasa, menjen már el hematológushoz a biztonság kedvéért", és (megjegyzem, a legegyszerűbb processz volt bejelentkezni, meg elmenni, a többihez képest) nyugodt vagyok, világéletemben vérszegény voltam, mi bajom lehet, de legyen.
De amikor oda lyukadunk ki (szerintem egyébként ez pontos jével sokkal jobban néz ki, támogatnám a nyelvreformban (szmájli), mondjuk a hajó meg ellipszilonnal csinosabb), hogy megjött az eredmény, el kéne menni Debrecenbe egy genetikai vizsgálatra, akkor azért megáll bennem az ütő, "de most ez valami nagy dolog, vagy csak a biztonság kedvéért?" kérdezem.
"- Nem, ne izguljon, de hát lehet, hogy vérátömlesztésre lesz szükség, meg egyéként is öröklődhet.
- De nekem már van gyerekem.
- Akkor őket is meg kéne vizsgálni"
Én meg kíváncsi ember lévén utánanézek, s azt látom, hogy kezelési megoldások "folsav tabletta/vérátömlesztés/lép eltávolítása/csontvelő transzplantáció". Végül is tényleg ne izguljak, lehet, hogy nem is az. Csak vizsgálgatnak.
De míg vizsgálgatnak, addig mégis mit tegyek?
Mert ha gyanakszanak, vizsgáljanak meg, derüljön ki. De hetekig húzni, mindenféle vizsgálattal, lupus/nem lupus, thalassemia/nem thalassemia, ez nem nekem való. Én ettől frászt kapok.
Én csak egyszerűen nem akarok ennyire fáradt és fájós lenni ennyi idős koromban.
(Az érthetetlen izomfájdalmakról meg csak annyit, hogy véletlenül beszedtem babám Magne B6-jából, és a nyolcvan százaléka elmúlt a fájdalmaknak, ergo magnéziumhiány. A többire találjanak ők megoldást. MOST. Ők az orvosok.)