Száztizenhét

Megjártam ismét az orvosokat, minden alkalommal bebizonyosodik, sámánok ezek, nem azok a mindentudók, aminek látszanak (különben tudnák, mitől köhögök három hete ilyen veszettül). Telefon csörög, beleszólok, hogy később és becsukom. A táskámba teszem, majd észreveszem, hogy rezeg, hallgatom, zenél-e, mire kimondja* a volt cégtulajdonos nevét, kiveszem a táskámból és látom, hogy én hívtam fel**, kinyomom. Ha ezt valaki megmagyarázza, megeszem a két vadiúj sapkámat***.
Hazafelé visszahív****, mondom, nem én voltam, hanem a telefonom, elköszönünk. Rá két órára hív a másik tulajdonos*****, hogy rajta vannak az ügyön, hogy a maradék pénzemet is megkapjam a jövő héten, és igen, visszahív, hogy ki tölti ki az OEP-hez viendő papíromat.

*nem, nincs beállítva a hívó fél nevének kimondása
**nem nyomtam meg gombot, a hívás felvétele és letétele nyitással-csukással működik
***ha én hívok valakit, nem kéne rezegjen, zenéljen, semmi egyéb
****nagyságos úr, az lehetett az oka, hogy a privát számomat nem ismeri, küölönben nem tette volna meg, az egész felmondás alatt nem volt hajlandó beszélni velem. konkrétan május óta nem beszélt velem.
*****másik nagyságos úr, a múltkor még föl sem vette a telefont, meg a leveleimet sem olvasta el, lehet, hogy a véletlen telefonra azt hitték, direkt volt.

Ha tényleg fizetnek, ünneplünk, esküszöm.

Nincsenek megjegyzések: