Százhuszonnyolc

Reggel megjártam az OEP-et, nem, nem kerültem sorra időben, otthagytam. Utána immunológus látogatás, mit mondjak, zsörtölődtem kicsit, hogy hiába az időpont, várni kell és hogy milyen kellemetlen ez nekem, pont a második munkanapomon. Majd kiderült, hogy nem immunológia, hanem ambulancia, ahonnan szanaszét irányítanak (1. tiszta doktorhauz fílingem volt, 2. a Budai Irgalmasrendi kórházban pont ugyanolyan kedvesrendestündéri népek dolgoznak, mint a Péterfy fülorrgégén -megjegyzem, a normális hozzáállás nem pénz kérdése, ez folyamatosan bebizonyosodik-).

Miután megtapasztaltam, hogy végre valaki nem egy szakterületre koncentrálva néz rád (ld. 1. pont), hogy lám, így is lehet vért venni (esküszöm, kaptam az asszisztenstől kéztörlőt, hátha nem lesz papír a mosdóban), hogy nem éreztem magam futószalagon, hogy a kifüggesztett tájékoztató szerint a kórház költségvetését 25%-kal csökkentették, majd az ambuláns lapon láttam, hogy a velem való foglalkozásért 0 pontot (=0.- forintot) kap a kórház, akkor azt kell mondanom, le a kalappal előttük.

(Mondjuk azt nem tudom, hogyan leszek képes abszolválni a további vizsgálatokat, de a cég roppant rugalmas, csak összejön. Azt mondták, ne aggódjak, de akkor is: honnan tudhatnák, hogy komolyan veszem a munkát, hogy nem vagyok beteges -értsd: táppénzre járó-, lógós. Szóval van bennem egy kis aggodalom.)