A családból a (fél)tesóimmal elfogadható a viszonyunk, már amikor van. Utoljára apám betegágyánál találkoztunk az intenzíven pár éve. Ma beszéltünk a nyomtató kapcsán msn-en (tesóm eszméletlen okos progmatos, már nyolcévesen basicet programozott). Közben megkérdezte, hogy vagyok, én szintén:
ő - hogy vagy?
én - jól, köszi, ste?
ő - vettem lakást pesten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése