Száztizenegy

Ma volt a határideje, hogy kifizessenek.
A tegnapi levelemre, hogy mikor menjek a pénzemért, nem reagáltak semmit. Ma sms-t küldtem, arra sem jött válasz. Kellően felhergelve magam, írtam egy nagyon hivatalos levelet, miszerint amennyiben nem válaszolnak és fizetnek, a megegyezésünk felrúgásának tekintem, és kénytelen leszek megtenni a megfelelő jogi lépéseket.
Kis idő múlva hívtak, szabadkozva, hogy egymásra vártak (nem tudom, miből gondolják, hogy elhiszem), hogy a másik intézkedjen. Állítólag elutalták a pénz felét (a bejelentettet), és nemsokára megkapom a többit is, és ne menjek már ügyvédhez, mert "meg.fogom.kapni.a.pénzt.". Utóbbit többször elmondták, meg hogy ne legyek ideges. Mondtam, hogy halálosan nyugodt vagyok, de a törvény által biztosított határidőről (30 nap) szóbeli ígéretre nem mondok le. Elmondtuk ezeket párszor egymásnak változtatás nélkül, majd letettük a telefont.
Egyszerűen nem értem őket.
Tavasz óta tele az ígéretekkel a padlás, egyet sem tartottak be maradéktalanul.
A mai napot ők vállalták, akkor én közöltem, hogy ha nem tartják be, bírósághoz fordulok. Nem azért, hogy kiszúrjak velük, hanem mert ez az eszköz van a kezemben, hogy a jogaimat érvényesítsem. Nem fogok lemondani róla.