Egy csomó -általam olvasott- blogger fut. Mármint sportolásból, élvezetből. Aktív sportoló időszakomból (jó régen volt) emlékszem még a sport addiktív, bódító hatására, amikor már alig van erőd, de ez nem befolyásol semmiben, csak mész tovább.
De futás közben sosem éreztem ezt. Pedig a Duna partján futottunk. Nem, nem tudom elképzelni, nem tudom érteni, mi lehet a jó a (városban*) futásban.
*értsd betonon, futópadon, margitszigeti tömegben**
**a fentiekből kiderül, máshol sem
3 megjegyzés:
Az addiktív hatást én csak a tenisz és korcsolya esetében éreztem. Igaz, én is futottam - a Tisza partján - még középiskolában, de azt csak azért, hogy ne kelljen jó időben a szobában ülni 7 óta után.
én nem szeretek futni, engem untat, viszont a konditeremben szeretem a gépeket, súlyzókat - amivel sokakat megleptem már...
hát pont ezt mondom. ezeke mind nem unalmas sportok.
a futás unalmas. ipoddal is unalmas.
Megjegyzés küldése