Kilencvenhat

Már második éjszaka ébren, félig ébren, és az agyam nem bírom leállítani. Én nem akarom ezt többet, nem akarom átélni, elég volt az olyan helyzetekből, ami ilyen tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot okoz. Mocskosnak érzem magam, mindaddig, amíg a céggel kapcsolatban vagyok. Gusztustalan az egész elmúlt fél év, mondjuk előtte sem volt leányálom - kivéve a feladatot és a pénzt-, most meg arra nem képesek, hogy végre aláírjuk azt, amiben megegyeztünk. Nappal csak eszembe villan bármi a munkával kapcsolatban, és mint egy áramütés fut rajtam végig, görcsbe rándul a gyomorm, éjjelente ekörül forog az agyam, és nem segít semmi, hiába próbálok relaxálni, másra gondolni,egyszerűen nem megy. Szinte testi fájdalom, mintha nem lennék önmagam a lelkemben, és mindent megtennék, csak hogy vége legyen.