Az ilyen hétvégék arra is jók, hogy érezd, micsoda ketrecben élsz.Micsoda mocsok vesz körül, micsoda dühök, micsoda gyűlölet, micsoda mű-lét. Műemberek, műhírek, műérzések, műigények.
Fekete fekete fekete világ
A legjobb viszont az, amikor reggel a csend azt jelenti, százféle madár csicsereg, este a csend azt jelenti, hogy a folyótól odavisszhangzik a békakórus.
Fákat metszeni, formázni, füvet nyírni. Rózsatüskét gyűjteni (tenyérbe), szilvatüskét gyűjteni (talpba, gumicsizmán át), száraz ágat elégetni, szagolni a füstöt (szeret), sparheltben sütni lasagnét. Tejberizst rizottórizsből, tejszínnel. Látni Nancy örömét a fűben, hallani, ahogy némasága ellenére nyifeg reggelenként léb körül rohangászva.
Kedden már hideg van fenn a hegyen, szerdán elkészül Zsuzsi (drága, drága), csütörtökön olajat tölteni bele, két izzót cserélni (még drágább).
A tévében sziklamászó, biztosítókötél nélkül, egyedül lógva a rettentő vörös sziklán. Szabadságérzés. Mint amikor vidéken vagyunk, és nincs más. Csak mi, a kert, a ház. A nyugalom szigete.
Ez kell.
1 megjegyzés:
Én is szeretem, de nem tudom, hogy ha állandó lenne élvezném-e mindig ugyanúgy. Én kevésbé zajos helyen élek, de időnként el kell mennem nagyvárosokba - feltöltődni.
Megjegyzés küldése